Kisgyerekként néha önzetlenül válaszolunk arra a kérdésre, hogy mik az elképzeléseink a jövőről. Ahogyan telik az idő, azzal arányosan csökken a határozottságunk ennek megválaszolására. Mire leketyeg a "kamaszkor", el is fogy. A többség általában fél bevallani ezt, pedig szerintem teljesen normális…

Bezzeg a ti időtökben.. Válaszomat hasonlóképpen kezdeném el arra az "ódára", amelyet minden szülő, nagyszülő legalább egyszer a képünkbe tolt már. A "kontra-ódám" pedig így folytatódna: Igen, akkor; akkor mi volt? Mi volt akkor annyira kiemelkedő? Túl vagytok egy kommunista rendszeren és részben…