Mint minden emberben, bennem is találhatók hibák. Ahogy telik az idő – a tapasztalatoknak köszönhetően – igyekszünk minél kevesebb hibát véteni, bla-bla-bla.. – értitek a dörgést. A probléma számomra annyi, hogy egy bizonyos időben elvétettem bizonyos hibákat és emiatt elítéltek. Igen, mintha a bíróságon ülnék. Ugye milyen hülyén hangzik?

Lássuk akkor konkrét példával, hogy emészthető legyen! Visszahúzódó, csöndes srác vagyok, bla-bla-bla.. – úgy érzem, ez egy hiba, mert nehezebben tudok ismerkedni. Azonban – csodával határos módon – ki is tudok nyílni és értelmes kommunikációt folytatni; ez a két tulajdonság nincs összefüggésben egymással! Ugyanis, ha valaki visszafogott, az nem feltétlenül jelenti azt is, hogy szótlan. Ezt a többség képtelen felfogni, ezért vagyok elítélve. Nyilván vannak olyan speciális esetek is, amikor – ha nem is teljesen, de – érthető ez a gyilkos folyamat. Ilyenek például a távkapcsolatok: nagy valószínűséggel megunjuk a másikat a jelenlétének hiánya miatt, mivel nem tudunk vele programokat szervezni, vagy nem adatik meg a lehetőségünk arra, hogy a karjaiba boruljunk és eláztassuk a vállát a könnyeinkkel.. de ez már egy másik téma.

Visszatérve a fő tárgyhoz: milyen "ítéletet" kaptam? A többség levegőnek néz, ráadásul félre is ismert! Ez az egész nevetségesnek tűnik, azonban ha mi vagyunk a főszereplői – enyhén kifejezve –, mást jelent. Elszomorító, hogy az esetek többségében kitaszítás történik.