Mi a "legelfogadottabb" élet rendje? Biztosan nem egy rövidebb válasz a helytálló erre a kérdésre. Csupán annyi a biztos – a szeretet mellett –, hogy felelősséget vállalsz magadra már azután, amikor megszületsz: anyakönyvezik az adataidat és állampolgárrá válsz, ezért a későbbiekben a nemzet legelterjedtebb hagyományait, szokásait, kultúráit illik tiszteletben tartanod. Ha pedig még gyakorlod is ezeket, előnyt élvezel a társadalmi érvényesülésben, illetve az állami hivatalokban. De mi van akkor, ha az imént taglaltakkal nem értesz egyet?

Tételezzük fel, hogy a szeretet nálad is egy alapvető dolog, mivel az érzelmeidből fakad. A te "saját erkölcsöd" magja. Azonban a családod tradíciói közül nem mindegyiket érezheted sajátodnak, mivel azok tőlük sem csak saját akaratból, érzésből erednek, hanem a nemzeti- és etnikai erkölcsök tiszteletéből is. A neveltetésed egy részét emiatt kényszernek, kötelességnek érezheted. A nagyobb probléma a középiskolában kezdődik, ahol a már kialakult saját véleményed, hozzáállásod tágabb körökhöz is eljut. Ezek a tágabb körök kíváncsiak a te saját gondolataidra, a legtöbb esetben valamilyen kifogás céljából (pl. dolgozat) jutnak hozzá. Utána elemzik, sajnos nem a szakmaiság dominanciájával, pedig ez lenne a dolguk. A lényeg abban rejlik, hogy tükrözöd-e a megszokott erkölcsöket és ha igen, akkor mindenféleképpen dicséretet kapsz, szakmai hibák ide vagy oda. Azonban ha a saját gondolatmeneted ennek ellentmond, kemény kritikákkal és manipulációkkal próbálják meg elvenni tőled a maradék egyéniségedet. És miért? Mert ezeknek a tágabb köröknek sincs saját gondolatmenete (vagy csak el van fojtva), ugyanis a megszokott erkölcsökre épülő hivatalokban dolgoznak, tehát az iskolákban. Ezek az intézmények is megpróbálnak nevelni a saját, független nézeteid, véleményeid minimalizálásával vagy kiiktatásával, hogy a képzeletbeli gépezetben egy jó olajos fogaskerékként működj, ne pedig rozsdásként.

Ez lenne az élet "legelfogadottabb" rendje?