Magamnak írom ezeket a sorokat,
Magamban fojtom el a bánatomat.
Nincs itt már senki, ki támasz, ki remény,
Némafilmben vagyok, mi másnak csak fölény.
Zárva vagyok, kulcsom privát,
Mert nem találom azt, ki barát.
Nem találom azt, ki szeret, ki megért,
Anyám is már csak az, ki sok mindent ígért.

Magamnak írom ezeket a sorokat,
Nem akadályozok ezzel másokat.
Lehetne szebb, mi nyitott könyv, mi regény,
Őszinte vagyok, mi számomra nem erény.
Kérdés vagyok, válaszom privát,
Mert nem találom azt, ki barát.
Nem találom azt, ki szeret, ki megért,
Csak én vagyok az, ki betartja mit ígért.

Magamnak írom ezeket a sorokat,
Ebből szerzem meg a nyugtatókat.
Tehetném másképp, mi példa, mi fölény,
Csalódott vagyok, mi az életben regény.
Zárva vagyok, kulcsom privát,
Mert magamban találom, ki barát.
Magamban találom azt, ki szeret, ki megért,
Anyám is már csak az, ki sok mindent ígért.