Kevés az olyan ember, aki fiatalkorától kezdve örömöt, motivációt lel a tanulás iránt. Sajnos gyakran olyan érvek hangzanak el mellette, amit a többség nem tud úgy értelmezni, ahogyan kellene. A fizikai munkával és csekélyes kereslettel való érvelés egy gyereknek – vagy tinédzsernek – javarészt felesleges, hiszen nem tudják magukat belegondolni az adott érv által felhozott helyzetbe (tisztelet a kivételnek). Ennek értelemszerűen a tapasztalatlanság, nemtörődés az oka.

Szeretném magamat is, illetve a korosztályom azon tagjait is meggyőzni a tanulás erényeiről, akiknek televan a valaga az egész tanévkezdéssel, pályaválasztással. Próbálom a tárgyilagosságot minél jobban kerülni, hogy fogékonyabb hatást keltsek.

Talán nincs is nagyobb önbizalombomba annál, amikor mindent megértesz nem csak egy beszélgetésből, hanem a körülötted lévő világból is. Ahhoz, hogy a dolgok mögé láss, kell az az alapvető lexikális tudás is, amit legszívesebben kipuskáztál volna. Nyilván nem arra gondolok, hogy minden egyes szakmához- és az életrevalósághoz is elengedhetetlen ez, de azok a bizonyos lépcsőfokok – függetlenül mindentől –, jelen vannak. Ezeket a lépcsőfokokat átlépni nem olyan pocsék érzés, mint a valóságban: a valóságban minél több lépcsőfokot lépsz át, annál inkább elfáradsz, a tanulásban pedig annál inkább elgondolkozol azon, hogy mi lenne, ha még feljebb jutnál, tehát még többet tudnál az adott dologról. Tegyük fel, magas a tájékozottságod: később mennyire esne jól az ebből adódó tekintély birtoklása, amiben a körülötted lévő emberek téged kérdeznek meg szinte mindennel kapcsolatban? Nem, nem a házi feladatok megadására gondolok.. Gondolj egy kulturált vitatkozásra: a másik fél feltehetően azért bombáz téged minél több, sarokba szorító kérdéssel, mert erős vitapartnernek tart. Ez már önmagában nem esik jobban? Sőt, ha felülkerekedsz a vitában, az se? Kétlem, hiszen ezek is sikerélmények.

Tekints el attól is, amin régebben keresztülmentél: a nyűglődéstől, az elégtelen jegyektől, a versengéstől és az időre tanulástól. Tanulj meg ne kényszerből tanulni! Ha erre ráérzel, az előbb említett tényezők nem fognak többé akadályozni. Ne legyél előítéletes se magaddal, se egy adott témakörrel szemben csakis azért, mert a tanárod "így" gondolta! Néhány értékelés nem a tudás alapján pontoz: ne engedd, hogy elvegyék az önbizalmad a tanulástól! Engedd magadnak, hogy érdeklődj, hiszen ez a kényszermentes, öncélú tanulás alapja. Az iskolában elérni ezt gyakran azért is nehezebb, mert annak a fájdalmasan komplikált témakörnek is csak egy részét tanítják meg és a te érdeklődésedet lehet, hogy pont egy másik része keltené fel. Ráadásul ez a legszebb az egészben: tanulni a végtelenségig lehet, hiszen mindig megtudhatsz valami újat a világról, vagy akár a saját életedről is!