Ameddig úgy fogod fel, hogy második esélyekre alapozol, egy örök vesztes maradsz, mert alig van belőlük. Ha véletlen kapsz is, nem szabad rá úgy tekinteni, mint alanyi jog, az ugyanis csak elront mindent, mert elpazarlod.
Úgy gondolom, hogy az élet legtöbb területére kijelenthető ez a bevezetés relevánsnak. Ahogyan a legtöbbször eddig is, most sem teszek kivételt a téma kifejtésének módszerével kapcsolatban: saját tapasztalataimon keresztül, példákkal fogok érvelni.
Emberi kapcsolatok kialakítása – addig van rá esélyed, ameddig okot találsz rá. Ez elég hülyén hangzik, mert ha arra gondolnék, hogy a te akaratod az oka, akkor a semmit magyaráznám. A te akaratod ehhez ugyanis lófing, de tovább megyek: a másik akarata sem feltétlen elég. Kell még egy olyan ürügy, ami valamilyen téren független az akaratodtól. Ha ez megvan, csak akkor érdemes elkönyvelni a kapcsolatépítést lehetségesnek. Második esélyre gondolni ilyen ürügyek megszerzésével kapcsolatban felesleges. Konkrét példák: egyszer vagy gimnazista, egyetemista, tehát közösségi tag. Ez a mókuskerék pedig előbb-utóbb megáll. Kiesel belőle a 'felnőtt' életbe, ahol már sokkal nehezebb ilyen markáns okokat találnod arra, hogy kapcsolatokat építhess. Beiratkozhatsz sportolni, szakmát tanulni, váltogathatod a munkahelyed, esetleg szektákba is vergődhetsz, de te is tudod, az már nem olyan. Olyankor már nem az igazi az ismerkedés sem. Gyakorlatilag nincs második esély.
Önmagunk tisztára mosása – akik a családod tagjait képezik, vagy a múltból ismertek, azokkal nagyon nehéz tiszta lapokkal folytatnod, ha valamiért erre kényszerülsz. Egy családtaggal tönkrement viszony esetében a múltbeli sérelmek felerősödnek, mert a kötelék is nagyobb, ezért a békülést, a második esélyt extrém bátor dolog biztosra venni. Ugyanez igaz arra a közegre is, ahol már egyszer 'leírtad' magad: ott továbbra is le leszel írva, maximum ritkábban. A Karmába kapaszkodhatsz – ahogy teszem én is –, de gyakorlatilag, nincs második esély.
Újrakezdeni az exeddel – placebo-hatásokkal van rá esély, de vonzalmat feléleszteni nem lehet, megmenteni talán igen. Ha azonban az illető ex, utána már teljesen mindegy. Valamiért a bizalom egybe épül az érzelmekkel, sokan ezért is játszanak kivárásra: azt hiszik, ez nincs így, a kettő dolog független egymástól. Hiába az idő, az emlékek, ez mindig is így fog működni, ilyen az emberi természet. Ha valaha marad is érzelem, a bizalom sose jön vissza, talán erre szokták mondani a töltött káposztás párhuzamot is. Ebben az értelemben, gyakorlatilag itt sincs második esély.
Tények, papírformák borítása – ez egy érdekesebb megközelítés azoknak, akik nem teljesen realisták. Ha hiszünk a csodákban és valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy része valóra válik, az is csak egyszer történhet meg. Nagyon veszélyes dolog ezzel kapcsolatban több dobásra gondolni, óvva intek mindenkit ettől! Ha volt is részed ilyen élményben, mindig vonatkoztass el tőle, mert lehet, hogy érni fognak még csodák, de azok mindig más dolgokkal lesznek kapcsolatosak. Ha ezek a csodák rendszeresek lennének, akkor nem így hívnánk azokat. Gyakorlatilag nincs második esély.
Összegzésképpen, nem gondolom azt, hogy ez a mentalitás pesszimista lenne, inkább elővigyázatos, realista. Pusztán akkor tudod a legjobban értékelni a dobásokat, ha már nincs több, ez felismerésen múlik. Mindig becsüld meg függetlenül attól, hogy mit hoz a jövő.
