Idő: mindenre megoldás, kivéve amire nem. De azzal minek is foglalkozni, nem igaz? Különben is, mi emberek úgyis változunk és minek foglalkozzunk azzal, ami irreleváns lett?

Hát, jó kérdés: Energia pazarlás? Felesleges? Ami elmúlt, azzal minek is foglalkozni, ugye. Netán levonjuk a konklúziót és a fejlődés céljából tesszük ezt? Megvilágosodunk időközönként, mint az energiatakarékos izzó? Ki tudja, nem zárom ki és egészségére mindenkinek, aki így érez, ez is beletartozik az élet rendjébe.

No de, most akkor mi van az idővel? Meg mi ez az egész rizsa? Mindenki vegye magára azt a kabátot, ami jó rá és kapaszkodjon meg: felelősség hárítás. Bizony, azt az egy dolgot sokan elfelejtik, hogy a múltbeli tettekért felelősséget illene vállalni, ha már nem is a másikra való tekintettel – mert önző disznók vagyunk –, legalább magunk miatt. Becsapni a másikat nem szép dolog, de saját magunkat becsapni, az már nettó igénytelenség.

Amit tehát mondani szeretnék, a változás nem kifogás, hanem egy állapot. Az nem egy ütő kártya, amit akármikor bedobhatsz, ha mosdatni akarod magad. Nyilván megteheted, azzal aki hülye, akit hülyének tudsz nézni. Ha te is beletartozol ebbe a csoportba, akkor legalább magadat is hülyének nézed.

A konklúziót le lehet vonni, nyilván tiszteletre méltó dolog a jobb irányba való változás, nyilván egy felnőtt nem tesz meg olyan dolgokat, mint egy gyerek, de az őszinteséghez nem kell megváltozni.